Arany és kerámia tömések, inlay-ek

Az egyetlen olyan tömésféleség, amely az idő múlásával csak javul. Ennek egyszerű a magyarázata; a nagy arany tartalmú tömés használatakor, – azaz a rágáskor – egyre jobban hozzáütögetjük a tömésszélt a fogszélhez, így az ahhoz tökéletesen hozzásimulva megakadályozva a másodlagosan kialakuló fogszuvasodást.

Az egyetlen olyan tömés, amely teljességgel biokompatibilis, azaz anyagának semmilyen káros hatása nincs.

Itt nem a szokásos módon készíti elő az üreget a fogorvos, mert a laborban elkészült tömésnek később kell a helyére csusszanni, így ügyelni kell, hogy az üreg falai néhány foknyira tartsanak össze az üregben befelé haladva.

A tömést a fogtechnikus készíti el a fogorvos által vett lenyomat szerint. Miután nem kell attól tartani, hogy az anyag idő előtt megköt, korlátlan idő áll rendelkezésre, hogy a legszebb és legideálisabb formákat mintázza meg.

A tömés beragasztása után a fogorvosnak gondosan hozzá kell políroznia az arany szélét a foghoz, s így végre elkészült a legtartósabb tömés típus.

Ha a pácienst zavarja esztétikailag az arany színe (bár az elfeketedett amalgámtól biztosan szebb) – szóba jöhet, hogy az arany tetejére kerámia leplezést tegyenek megfelelő fogszín választás után. Ilyenkor mindig marad a fog és a porcelán tömés határán egy kb. 1mm széles arany szegély. Hátsó fogakról lévén szó, ez elenyésző esztétikai hiányosság

Az arany elhagyása is lehetséges, ez a kerámia inlay. Előnye a tökéletes esztétikai hatás, hátránya az arany tartalmú inlaykel szemben, épp az arany hiánya miatt, a hosszú távon is kifogástalanul működő széli záródás nem egyértelműen garantálható, s az esetlegesen helytelenül kialakított konstrukcióknál az elvékonyított kerámiaszél letöredezhet.

Ahol a tömés nincs kitéve nagy rágónyomásnak, ott egyértelműen lehetséges, hogy tisztán kerámiából készüljön, mert az elvékonyított tömésszél nem tud letörni. Ilyen területek elsősorban a fognyakon fordulnak elő.

Kapcsolódó oldalak: